IMOLA község honlapja Vakok és Gyengénlátók számára

Imola Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén fekszik, a régi Gömör vármegye területén, a Gömör-Tornai-karszt magyarországi részén.

Budapesttől 200, a megyeszékhelytől, Miskolctól 50 kilométerre található. A legközelebbi városoktól Ózd és Kazincbarcika mindössze 30-30 kilométerre van. Aggtelek, a környék turisztikai szempontból legnevezetesebb települése 8 km-re található. Az Aggteleki Nemzeti Park pedig 248 hektárt tud magáénak az imolai határból. Imolát a következő községek veszik körül : Aggtelek, Kánó, Rudabánya, Zubogy, Ragály és Trizs.

A község a róla elnevezett patak völgyében található, mely ÉNy-DK-i tájolású. A községhatár pontosan követi a patak vízgyűjtő területének határait, tehát a környező hegyek gerincén húzódik. Az Imola-patak a falutól észak-nyugati irányban ered, több forrás és időszakos vízfolyás vizét gyűjti magába, de még ez sem elegendő ahhoz hogy a nyári kánikulákban ki ne száradjon. Miután a falu főterén a Leléte-völgyi vízfolyás vizét is befogadta dél-keleti irányban hagyja el a község határát (tehát nem az Aggtelei Nemzeti Park irányába). A falu 240 méteres tengerszint feletti magasságban van, a községhatár legalacsonyabb pontja a Zúgó-völgyben található, 200 méteren. Legmagasabb a Farkas-lyuk feletti plató 378 méteren az Aggtelek-Kánó-Imolai hármashatár közelében. Ezekből az adatokból is látható, hogy Imola jellegzetes dombvidéki település. Határa erősen tagolt 5-20 százalék közötti átlagos lejtéssel, mezőgazdasági művelésre csak kis része alkalmas. Völgysűrűsége meghaladja a kistérségi átlagot, ami 2,5 kilométerpernégyzetkilométer.Földtani adottságait tekintve a felszínt nagyrészt pliocén agyagos, homokos üledékek fedik, a Temető-oldaltól a Tóberke irányába a régi tónál oligocén homokkő található. Talaja rendkívül gyenge, agyagos, és erősen tagolt. A termőréteg vastagsága 40-80 centiméter. A határt harmadidőszaki üledéken képződött agyagos vályog mechanikai összetételű agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. Több helyen találkozunk nyirokszerű agyaggal is. A szántó és rét-legelő művelési ágba sorolt földek átlag aranykorona értéke nem éri el a 8-at. Az erdőé természetesen még alacsonyabb. A községhatár észak-keleti részén az Aggteleki-karsztra jellemző karsztos, kőkibúvásos a felszín, különösen a meredekebb hegyoldalakon. A területre ÉNy-DK-i tektonikus irányultság jellemző, a mélyszerkezetekben viszont a Darnó-vonal folytatásaként az ÉK-DNy-i irány a meghatározó. Rétegvizekkel gazdagon ellátott.Éghajlata a mérsékelten hűvös és a hűvös határán van, csapadék tekintetében a mérsékelten száraz és a mérsékelten nedves határára helyezhető. A napfényes órák száma nem éri el az 1850-et évente. A csapadék évi mennyisége 650 mm körül alakul. Az Imola-patak a szabályozás előtt gyakran fenyegette árvízzel a települést, ma már csak a legnagyobb esőzések és hóolvadások alkalmával lép ki a medréből. A falu vízellátása két kútból történik.

Geológia
A Tóberkében található az imolaiak által csak Ördöglyuknak nevezett víznyelő, mely a Világörökség részét képező Aggteleki-karszt barlangrendszeréhez tartozik.

Flóra
A terület klimazonálisan erdős jellegű, gyertyános-tölgyes, cseres-tölgyes, kocsányos-tölgyes, akácos, erdei- és lucfenyves állományokat találunk. Hagymás-gumós növények közül a tavaszi csillagvirág és a salátaboglárka, a lágyszárúak közül a kardos madársisak és a bíboros kosbor, valamint a fekete szeder honos e vidéken. A patak mentén éger-kőris erdőtársulás alakult ki, ezzel is hozzájárulva az erdő sokszínűségéhez. A falu határában megtalálhatóak a csenkeszek, perjék, árvalányhajak, szegfűfélék, kökörcsinek, a szigorúan védett száratlan bábakalács, a keskenylevelű gyapjúsás, hússzínű kosbor, a vitézkosbor és a mocsári kosbor.

Fauna
A növényzet sokszínűsége sokféle állatnak biztosít életteret. A rovarok közül említést érdemel a nagy gyöngyházlepke, a színes lepkék közül a nappali pávaszem és a nagy rókalepke. Gyakran találkozni a tavaszi és a holdszarvú ganajtúró bogarakkal és a szarvasbogárral de még imádkozó sáskával is. A kétéltűek közül az erdei és a mocsári béka, a barna varangy és a leveli békák vannak jelen. Hüllők közül egy-egy erdei és rézsikló, valamint fürge és zöld gyík található.
Inkább látványos a madarak jelenléte: egerész ölyv, fácán, fogoly, holló, kuvik, gólya, kormosfejű cinege, kerti rozsdafarkú, barázdabillegető és füsti fecske honos e vidéken. Kisemlősök közül gyakori a nagy és az erdei pele, az üregi nyúl, valamint a mókus. A nagyvadak közül vaddisznóval, őzzel, gímszarvassal, borzzal és vadmacskával lehet találkozni.