Imola Község honlapja

Miután a falu főterén a Leléte-völgyi vízfolyás vizét is befogadta dél-keleti irányban hagyja el a község határát (tehát nem az Aggtelei Nemzeti Park irányába).

A falu 240 méteres tengerszint feletti magasságban van, a községhatár legalacsonyabb pontja a Zúgó-völgyben található, 200 méteren. Legmagasabb a Farkas-lyuk feletti plató 378 méteren az Aggtelek-Kánó-Imolai hármashatár közelében. Ezekből az adatokból is látható, hogy Imola jellegzetes dombvidéki település. Határa erősen tagolt 5-20 százalék közötti átlagos lejtéssel, mezőgazdasági művelésre csak kis része alkalmas. Völgysűrűsége meghaladja a kistérségi átlagot, ami 2,5 kilométerpernégyzetkilométer.

Földtani adottságait tekintve a felszínt nagyrészt pliocén agyagos, homokos üledékek fedik, a Temető-oldaltól a Tóberke irányába a régi tónál oligocén homokkő található. Talaja rendkívül gyenge, agyagos, és erősen tagolt. A termőréteg vastagsága 40-80 centiméter. A határt harmadidőszaki üledéken képződött agyagos vályog mechanikai összetételű agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. Több helyen találkozunk nyirokszerű agyaggal is. A szántó és rét-legelő művelési ágba sorolt földek átlag aranykorona értéke nem éri el a 8-at. Az erdőé természetesen még alacsonyabb.

A községhatár észak-keleti részén az Aggteleki-karsztra jellemző karsztos, kőkibúvásos a felszín, különösen a meredekebb hegyoldalakon.

A területre ÉNy-DK-i tektonikus irányultság jellemző, a mélyszerkezetekben viszont a Darnó-vonal folytatásaként az ÉK-DNy-i irány a meghatározó. Rétegvizekkel gazdagon ellátott.

A Tóberkében található az imolaiak által csak Ördöglyuknak nevezett víznyelő, mely a Világörökség részét képező Aggteleki-karszt barlangrendszeréhez tartozik.
Flóra
A terület klimazonálisan erdős jellegű, gyertyános-tölgyes, cseres-tölgyes, kocsányos-tölgyes, akácos, erdei- és lucfenyves állományokat találunk. Hagymás-gumós növények közül a tavaszi csillagvirág és a salátaboglárka, a lágyszárúak közül a kardos madársisak és a bíboros kosbor, valamint a fekete szeder honos e vidéken.

A patak mentén éger-kőris erdőtársulás alakult ki, ezzel is hozzájárulva az erdő sokszínűségéhez. A falu határában megtalálhatóak a csenkeszek, perjék, árvalányhajak, szegfűfélék, kökörcsinek, a szigorúan védett száratlan bábakalács, a keskenylevelű gyapjúsás, hússzínű kosbor, a vitézkosbor és a mocsári kosbor.
Fauna
A növényzet sokszínűsége sokféle állatnak biztosít életteret. A rovarok közül említést érdemel a nagy gyöngyházlepke, a színes lepkék közül a nappali pávaszem és a nagy rókalepke. Gyakran találkozni a tavaszi és a holdszarvú ganajtúró bogarakkal és a szarvasbogárral de még imádkozó sáskával is.
A kétéltűek közül az erdei és a mocsári béka, a barna varangy és a leveli békák vannak jelen. Hüllők közül egy-egy erdei és rézsikló, valamint fürge és zöld gyík található.
Inkább látványos a madarak jelenléte: egerész ölyv, fácán, fogoly, holló, kuvik, gólya, kormosfejű cinege, kerti rozsdafarkú, barázdabillegető és füsti fecske honos e vidéken. Kisemlősök közül gyakori a nagy és az erdei pele, az üregi nyúl, valamint a mókus.A nagyvadak közül vaddisznóval, őzzel, gímszarvassal, borzzal és vadmacskával lehet találkozni.