Református templom

Református lelkész: Szűcs Hajnalka –  Ragály.
Presbiter: Osváth Lajosné
Telefon: 48/354-057

A középkori egyházról nincsenek adatok, az újkorban a lakosság áttért a református hitre, amit ma is gyakorol. Imola első templomát 1631-ben építették, melyhez 1755-ben egy alacsony tornyot állítottak.

E templomot 1785-ben elbontották, de a tornyot meghagyták.

A toronyhoz Brojek Ignác csetneki építőmester tervei alapján késő barokk stílusban építették hozzá a mai templomot oly módon, hogy a torony a templom déli hosszanti falához került.

A torony alsó része biztosítja a bejáratot is. 1856-ban tornyát 25 méterre magasították. A templomban 375 ülőhely van.

A templom famennyezete festett kazettás. Kilenc sorban nyolc-nyolc kazetta van. A kazetták alapszíne valamikor égszínkék volt.

Díszítése csúcsban végződő, oldalt benyomott sötétbordó szalaggal körülvett fehér mező, melyben kék stilizált növényi indák láthatók.

E medalionos díszítés mind a 72 mezőben azonos. A karzat és a padok mellvédjeit, a papi szék előrészét és háttámláját a “Bibliai képek”-nek nevezett cédrusfákból és tulipánból álló képek díszítik.

Több helyen az 1786-os évszám olvasható, ez a festés évét jelzi. Az egész templomban a kékes szín uralkodik. A festőasztalos nevét nem ismerjük.

Két karzata van. Elnevezése eltér a Sajó-völgyben használt elnevezéstől.

Itt a nők ülőhelye fölötti karzat a legénykar. Ide azok a legények ülhettek, akik már választottak maguknak párt.

A férfiak fölötti karzatot leánynéző karnak nevezték. Itt azok a legények ültek, akik házasodni akartak és a más faluból érkezett vendéglegények, hogy láthassák a falu leányait.

A padok használatát egy 1786-ban hozott egyháztanácsi egyezség írja elő, s azt többségében ma is megtartják.

A nyugati oldal a nőké, a keleti pedig a férfiaké. Külön padsor járt a Ragályi, az Osváth és a Lenkey családoknak.

A szószékkel szembeni pad a lelkész családjáé.

Az Egyházközség jelentős anyagi támogatásában részesült a svájci zofingeni református gyülekezet jóindulatából (a templom felújítása, a parókia vízbevezetése), melyért köszönet jár elsősorban néhai Páter Balázsnak, aki Imola szülötteként szervezte az adománygyűjtést.

Imolán istentisztelet vasárnap 13 órától van, melyet Szűcs Hajnalka a ragályi lelkész tart.

Télen az istentiszteletet a parókián, az erre kialakított helyiségben tartják.

 

 Imolai Ördöglyuk Kiemelt jelentőségű látnivaló


Szinonima: Tóberke-víznyelő, Diósvölgyi-víznyelő, Ördöglyuk-víznyelő, Imolai-víznyelőbarlang Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt;  5430/13 Hossza: 53,3 m Mélysége: +3,9 m; -23,3 m Bejárat tszfm: 270 m 


 

imolai


 

Kép: Az 5 m mély hasadékakna, benne egy régi létrával.
Imolától NyÉNy-ra kb. 1400 m-re nyílik a Tóberke völgyében 270 m tszf. magasságban.

A völgy aljában jól látható a mélyen bevágódott (-5-8 m) víznyelő meder, az erős elnövényesedés ellenére is. 53,3 m hosszú, +3,9 m; -23,3 m szintkülönbségű. A járatok felső része alsó miocén ún. bretkai mészkőben, alsó szakasza középső triász steinalmi mészkőben képződött (eocén konglomerátumot is feltár). Feltárása 1960 nyarán történt.

A második bontott felső bejáratát a 80-as évek elején a Meteor kutatói létesítették.
A bontott alsó víznyelős bejárat ill., a felső szintén bontott -4 m mély bejárati akna után egy rövid folyosó végében -5 mély keskeny (0,6×2,5m) hasadékakna vezet az alatta lévő szépen oldott 5×5 m-es terembe. Innen az omladék tömbök között átbújva a több ponton is megjelenő vizet lehet követni, ami a -4 m mély II. akna alatt egy lépcsőzetesen lejtő mosott kövek ből álló omladékos aljzatú folyosóba torkollik.

A tágas folyosó aljába becsúszott tömbök között keskeny ismét lépcsőzetesen lejtő hasadék vezet a jelenlegi végpont (-23,23 m) feltöltődött aljzatú kicsiny termébe. A szálköves járatokban sorozatos robbantásokkal jutottak a végpontot elzáró kőzetomladékig, aminek hézagait a felszínről bekerült kvarckavics tölti ki és így abban huzat nem volt érezhető.
A Tóberke-völgyet a víznyelő batukaptúrával lefejezte és így alakította ki a jelenlegi nyelőtölcsérét.

Omladékos járatait a gyakori erős vízmosás jelenleg is alakítja, ami a régi ácsolatokat és a rozsdásodó vaslétrákat is rongálja. A barlang kisebb nagyobb termeket és azokat összekötő vízszintes, lépcsőzetesen lejtő és függőleges szakaszokat alkot, mely jellemzően DNy-DK felé tartanak. 1,5-2 km2-es vízgyűjtő területe felső pannon-pleisztocén agyagos-kavicsos üledékek alkotta dombvidéken alakult ki. Csapadék mentes időszakban kb. 100-200 l/p. vízhozamú, de a nagy esőzések alkalmával akár 10 000 l/p . hozamot is képes elnyelni visszaduzzasztás nélkül. Az utóbbi időkben kezd egyre inkább időszakossá válni. Az eltűnő vizek nyomjelzése (eddig három alkalommal: 1954, 1960, 1985) eddig eredménytelen maradt. Az eltűnő víz valószínűleg a mélykarsztba jut és Szlovákia felé áramlik.

ŐSKOHÓ

A falubeliek közreműködésével kiásott és feltárt őskohót elszállították a Miskolcfelsőhámori Kohászati Múzeumba. Állítólag a földben még egy található, vagy ezt kellene feltárni, vagy a régit rekonstruálni és fedett tetőszerkezet alatt a helyszínen kiállítani.

őskohó_imola

BÁNKBÁN VÁR

Több néven jelenik meg a kutatások során: Bakbány, Bakbán, Bakbanya, de mindenféle kutatásban középkori földvárról beszélnek, ásatásokkal azonban nem támasztották alá. ’’Mondák völgye’’ elnevezésre azért gondoltunk, mert a falu lakosai körében többféle monda alakult ki Bánkbánról és feleségéről (pl.: a szájhagyományok szerint, egy álatlan csikón lovagló zöld ruhás kísértett tartotta rettegésben a földeken dolgozó embereket. Egy másik monda szerint aratáskor a földből láng csapott ki a búza ott el is égett, ezen a helyen van elrejtve a Bánkbán kisasszony kincse, a helyiek ásni is kezdtek itt, azonban kincset nem találtak……) Amennyiben a pályázat lehetővé tenné ’’turisztikai szempontból’’ a földvár feltárása jelentős előrelépést jelentene a település szempontjából.bakbány_vár1bakbány_vár

Imola – Bakbány vár

A hely nevére vonatkozóan a legkorábbi adatokat Ila Bálint tette közzé levéltári adatok alapján, így 1677ben „Bak banya alatt”, 1773-ban „Bakbanya alatt” néven említik a környékét.23 A múlt századi térképeken „Bagbán alja”, „Bakbány”, „Bak rét” névalakokat találjuk, míg a jelenleg hivatalosnak tekinthető földrajzinévjegyzékben „Bakbán”-ként szerepel.24 Hogy az említett területen vár állhatott, arra először Jakucs László utal, amikor azt írja, hogy a Tóberke után egy markánsan kiemelkedő dombot látni, melyen – a helyi monda szerint – valaha Bakbán vára állott.25 Jakucs konkrétan nem említi a várat, de nem sokkal később Nováki Gyula röviden leírja, azonban tévesen „Bánk bán vára” név alatt.26 A későbbi útikalauz is már ezen a néven veszi át az adatokat.27 Sándorfi György a vár keletkezését topográfiai alapon a tatárjárás előttre valószínűsíti, majd a megyei várjegyzékben is szerepel.28 1985ben a helyi származású Lenkey Dénes a várról és Bánk bánról készített tanulmányt, melyhez történeti adatokat is felhasznált, de megállapításait nem támasztotta alá, így azok puszta feltételezéseknek tekinthetők.29 Imola községtől Ny-ÉNy-ra húzódik a Tóberke nevű völgy. A község szélétől valamivel több mint 2 kmre, a völgy É-i oldala fölé ugrik ki D-i irányba a Bakbány vár nevű hegynyúlvány, amelynek végén található a kis sáncvár. Tőle 500 m-re ÉNy-ra, a hegy lábánál van az Ördöglyuk nevű víznyelő.

A keskeny hegynyúlvány végén kissé szabálytalan kör alakú, nagyrészt már feltöltődött árok veszi körül a vár belső területét. Ennek szélét jól elváló perem jelzi, legmagasabb része a ÉK-i szélén van. Mérete 28 x 20 m, az árok szélessége 8-14 m között váltakozik. Az egész környéket, így a várat is erdő fedi. Régészeti leletet a vastag avarban nem lehetett találni. Történeti adatot a várról nem ismerünk, jellege alapján azonban középkorinak tekinthető.