Település nevének eredete

Imola régi magyar nyelvemléki szó, hínáros, mocsaras, békás helyre vonatkozott, mely keletkezésének idejében jellemző lehetett a környezetére.
Névalak-előfordulásai: Imula, Ymola, Imolah.

Imola történelme

Imola 1295 és 1344 között alakulhatott ki, miután a Szuhai-család megvásárolta e területet. A települést is a Szuhaiak alapították. Az egyetlen 1551-es dézsmajegyzék névsora bizonyítja, hogy ekkor a népessége teljesen magyar volt. Mivel a Szuha-völgyi területeiktől kissé távol esett, ezért kiengedték kezükből a terület nagy részét és azt házasság vagy egyéb úton nemesi családok szerezték meg, és kúriákat építettek ott. Az úrbéres Imola lassan nemesi faluvá lett.
A török pusztítás hatására századokig tartó visszaesés következett be a településen. 1427-ben még 18 jobbágyportája volt, 1548-ban már csak 2 zsellér és 2 megégett portát jegyeztek fel. 1566-ban a törökök felégették a falut, 1570-ben lakott portája nem volt, teljesen elnéptelenedett a falu.

A török-vész elmúltával jelentek meg a faluban a mai családok ősei. A nemesi telkeken lévő kuriális és armalista nemesek 1668-ban: Bodó, Lenkey, Molnár, Osvárt és Ragályi családok. Az 1700-as években bővült a Bodnár, Deák, Huszár és Ujj családokkal. A nemesi telkeken élő parasztságnak a birtokosok tetszésük szerint osztottak vetőföldet. 1741-ben a legtisztább nemesi falvak közé sorolták Imolát is, ahol 7 kúriás nemes mellett 6 armalista nemes lakott. 1784-ben 64 házban 75 család lakott, 366 fővel. 1890-ben a 72 lakóházban 371 lakos élt. Ezek közül 308 református és 45 katolikus vallású volt.

Az I. világháborúban 12 imolai vesztette életét. A két háború között a faluban is éreztette hatását a gazdasági világválság, megindult az elvándorlás az ország és a világ minden részébe. A II. világháború igazi harci eseményeket is hozott a településre. Elbeszélések szerint a Kossuth utca 59. számú házban három szovjet felderítő katona tartózkodott. Ezt követően pedig több szovjet alakulat volt a faluban elszállásolva, akik a maguk szükségleteit a falu készletéből elégítették ki. Az 1939 és 1945 között elesett katonák nevei csak a rendszerváltás után kerülhettek fel a falu főterén álló emlékműre, amin az I. világháború áldozataira is emlékezünk.

1956-ban Imolán az akkori fiatalok az események hallatán a falu főterére vonultak, és ott elszavalták a Nemzeti dal-t. Ezt követően a megtorlástól tartva és talán kalandvágyból is hárman emigráltak az országból.

Imola törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban. Miskolctól közúton kb. 45 kilométerrel északnyugatra található. Az Aggteleki Nemzeti Parkkal határos.

Nevének eredete:

A régi magyar népies imola szó jelentése hínár, mocsár, így a falu neve mocsaras területet.

Település története:

A település a 13. század vége, 14. század eleje körül alakult ki; nevével először egy 1344-ben kelt dokumentumban találkozhatunk. A régészek erről a faluról nevezték el „imolai típusúnak” a korai Árpád-kor uralkodó bucakemence-fajtáját: ennek alakja a fajszi típusú bucakemencéére hasonlít, de az imolai kohók melle nyitott, hatásfoka rosszabb volt. A salak nem folyt ki a kemencékből.

A törökök elpusztították; 1570-re teljesen elnéptelenedett. A 17. század második felében népesült be újra.

A török pusztítás hatása századokig tartott: 1427-ben még 18 jobbágyportája volt, 1548-ban már csak 2 zsellér– és 2 megégett portát jegyeztek fel. 1566-ban a törökök felégették a falut, 1570-re a falu teljesen elnéptelenedett.

A mai családok ősei a török vész után költöztek a faluban: a nemesi telkeken élő parasztságnak a birtokosok tetszésük szerint osztottak vetőföldet. 1741-ben a legtisztább nemesi falvak közé sorolták Imolát, ahol 7 kúriás nemes és 6 armális nemes lakott. 1784-ben 64 házban 75 család lakott, 366 fővel. 1890-ben a 72 lakóházban 371 lakos élt. A falu Gömör vármegyéhez tartozott.

A 20. század elejéig egy cserép- és téglagyár is működött a falutól nem messze, a patak felső folyásánál, ahol jó minőségű agyagot találtak. Az ott készült, időtálló, jellegzetes „hódfarkú” tetőcserepek máig több ház tetőjén láthatóak.

Az első világháború után, majd a ’30-as években, a gazdasági világválság idején sokan elvándoroltak.

A második világháború is több csapást mért a településre, ahol szovjet katonákat szállásoltak el. Később a lakosság az egyre fokozódó városiasodás következtében csökkent tovább; Imolának ma alig 100 lakosa van.

Imola Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén fekszik, a régi Gömör vármegye területén, a Gömör-Tornai-Karszt magyarországi részén.

Megközelíthetőség

Budapesttől 200, a megyeszékhelytől, Miskolctól 50 kilométerre található.
A legközelebbi városoktól Ózd és Kazincbarcika mindössze 30-30 kilométerre van. Aggtelek, a környék turisztikai szempontból legnevezetesebb települése 8 km-re található. Az Aggteleki Nemzeti Park pedig 248 ha-t tud magáénak az imolai határból.

Imolát a következő községek veszik körül : Aggtelek, Kánó, Rudabánya, Zubogy, Ragály és Trizs.

Földrajzi adottságok

A község a róla elnevezett patak völgyében található, mely ÉNy-DK-i tájolású. A községhatár pontosan követi a patak vízgyűjtő területének határait, tehát a környező hegyek gerincén húzódik. Az Imola-patak a falutól észak-nyugati irányban ered, több forrás és időszakos vízfolyás vizét gyűjti magába, de még ez sem elegendő ahhoz hogy a nyári kánikulákban ki ne száradjon. Miután a falu főterén a Leléte-völgyi vízfolyás vizét is befogadta dél-keleti irányban hagyja el a község határát (tehát nem az Aggtelei Nemzeti Park irányába).

A falu 240 méteres tengerszint feletti magasságban van, a községhatár legalacsonyabb pontja a Zúgó-völgyben található, 200 méteren. Legmagasabb a Farkas-lyuk feletti plató 378 méteren az Aggtelek-Kánó-Imolai hármashatár közelében. Ezekből az adatokból is látható, hogy Imola jellegzetes dombvidéki település. Határa erősen tagolt 5-20 százalék közötti átlagos lejtéssel, mezőgazdasági művelésre csak kis része alkalmas. Völgysűrűsége meghaladja a kistérségi átlagot, ami 2,5 kilométerpernégyzetkilométer.

Földtani adottságait tekintve a felszínt nagyrészt pliocén agyagos, homokos üledékek fedik, a Temető-oldaltól a Tóberke irányába a régi tónál oligocén homokkő található. Talaja rendkívül gyenge, agyagos, és erősen tagolt. A termőréteg vastagsága 40-80 centiméter. A határt harmadidőszaki üledéken képződött agyagos vályog mechanikai összetételű agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. Több helyen találkozunk nyirokszerű agyaggal is. A szántó és rét-legelő művelési ágba sorolt földek átlag aranykorona értéke nem éri el a 8-at. Az erdőé természetesen még alacsonyabb.

A községhatár észak-keleti részén az Aggteleki-karsztra jellemző karsztos, kőkibúvásos a felszín, különösen a meredekebb hegyoldalakon.

A területre ÉNy-DK-i tektonikus irányultság jellemző, a mélyszerkezetekben viszont a Darnó-vonal folytatásaként az ÉK-DNy-i irány a meghatározó. Rétegvizekkel gazdagon ellátott.

A község a róla elnevezett patak völgyében található, mely ÉNy-DK-i tájolású. A községhatár pontosan követi a patak vízgyűjtő területének határait, tehát a környező hegyek gerincén húzódik. Az Imola-patak a falutól észak-nyugati irányban ered, több forrás és időszakos vízfolyás vizét gyűjti magába, de még ez sem elegendő ahhoz hogy a nyári kánikulákban ki ne száradjon.

 

Miután a falu főterén a Leléte-völgyi vízfolyás vizét is befogadta dél-keleti irányban hagyja el a község határát (tehát nem az Aggtelei Nemzeti Park irányába).

A falu 240 méteres tengerszint feletti magasságban van, a községhatár legalacsonyabb pontja a Zúgó-völgyben található, 200 méteren. Legmagasabb a Farkas-lyuk feletti plató 378 méteren az Aggtelek-Kánó-Imolai hármashatár közelében. Ezekből az adatokból is látható, hogy Imola jellegzetes dombvidéki település. Határa erősen tagolt 5-20 százalék közötti átlagos lejtéssel, mezőgazdasági művelésre csak kis része alkalmas. Völgysűrűsége meghaladja a kistérségi átlagot, ami 2,5 kilométerpernégyzetkilométer.

 

Földtani adottságait tekintve a felszínt nagyrészt pliocén agyagos, homokos üledékek fedik, a Temető-oldaltól a Tóberke irányába a régi tónál oligocén homokkő található. Talaja rendkívül gyenge, agyagos, és erősen tagolt. A termőréteg vastagsága 40-80 centiméter. A határt harmadidőszaki üledéken képződött agyagos vályog mechanikai összetételű agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják. Több helyen találkozunk nyirokszerű agyaggal is. A szántó és rét-legelő művelési ágba sorolt földek átlag aranykorona értéke nem éri el a 8-at. Az erdőé természetesen még alacsonyabb.

A községhatár észak-keleti részén az Aggteleki-karsztra jellemző karsztos, kőkibúvásos a felszín, különösen a meredekebb hegyoldalakon.

A területre ÉNy-DK-i tektonikus irányultság jellemző, a mélyszerkezetekben viszont a Darnó-vonal folytatásaként az ÉK-DNy-i irány a meghatározó. Rétegvizekkel gazdagon ellátott.

Imola természeti értékei

Geológia

A Tóberkében található az imolaiak által csak Ördöglyuknak nevezett víznyelő, mely a Világörökség részét képező Aggteleki-karszt barlangrendszeréhez tartozik.
Flóra
A terület klimazonálisan erdős jellegű, gyertyános-tölgyes, cseres-tölgyes, kocsányos-tölgyes, akácos, erdei- és lucfenyves állományokat találunk. Hagymás-gumós növények közül a tavaszi csillagvirág és a salátaboglárka, a lágyszárúak közül a kardos madársisak és a bíboros kosbor, valamint a fekete szeder honos e vidéken.

A patak mentén éger-kőris erdőtársulás alakult ki, ezzel is hozzájárulva az erdő sokszínűségéhez. A falu határában megtalálhatóak a csenkeszek, perjék, árvalányhajak, szegfűfélék, kökörcsinek, a szigorúan védett száratlan bábakalács, a keskenylevelű gyapjúsás, hússzínű kosbor, a vitézkosbor és a mocsári kosbor.
Fauna
A növényzet sokszínűsége sokféle állatnak biztosít életteret. A rovarok közül említést érdemel a nagy gyöngyházlepke, a színes lepkék közül a nappali pávaszem és a nagy rókalepke. Gyakran találkozni a tavaszi és a holdszarvú ganajtúró bogarakkal és a szarvasbogárral de még imádkozó sáskával is.
A kétéltűek közül az erdei és a mocsári béka, a barna varangy és a leveli békák vannak jelen. Hüllők közül egy-egy erdei és rézsikló, valamint fürge és zöld gyík található.
Inkább látványos a madarak jelenléte: egerész ölyv, fácán, fogoly, holló, kuvik, gólya, kormosfejű cinege, kerti rozsdafarkú, barázdabillegető és füsti fecske honos e vidéken. Kisemlősök közül gyakori a nagy és az erdei pele, az üregi nyúl, valamint a mókus.A nagyvadak közül vaddisznóval, őzzel, gímszarvassal, borzzal és vadmacskával lehet